Facebook

Kapcsolat

Hegedűs Ferencné

3261.ABASÁR, FŐ ÚT 5.

Mobil: 30/4889671

Tel/fax: 37/360-690

E-mail: kagylo4@gmail.com

Értékelések alapján

Szuper Szállás - Hegedűs Vendégház és Pincefogadó Abasár

Hegedűsné és Kissné Magyari Hajnalka versei

2010.02.28.

Szeretettel mindenkinek:

Hegedűsné Virovácz Gyöngyi:

 

 

Abasár visszavár

 

 

Vándor! Dobd el botod, terhed könnyű, már közeledsz..

Látod? Napsütésben a templom tornyán Néked izzik a kereszt!

Hol voltál eddig? Fáztál? Lám dideregsz!

Csak gyere!

Ha hó fedi be a Sár-hegyet, akkor is itt találsz meleget!

 

Isten hozott Abasáron!” amit meglátsz, ez az első,

Szent Jánoska köszönt Téged, s vele együtt a Teremtő.

Pihenj meg itt fáradt vándor, érezd mily közel a felhő,

Rakd le terhed amit hoztál, s lelked járja át hűs szellő.

 

Lassan nyisd ki két szemedet, láttál-e már ennél szebbet?

Kis falunk, mint bájos gyermek, bölcsőben ring, kacag, nevet,

Fölé borulva, óvó anyaként láttad-e már a Sár-hegyet?

Érzed-e Te jámbor lélek, ezt Isten adta, mert szeret?

 

Hogyha zúg a Mátra szele, meghallod-e ahogy sóhajt?

Csak annyit kér, hogy szeresd őt, a nagy hegy ily keveset óhajt.

Ő mindenét Neked adja, mi csodás természeti kincs,

Bársony mezőn árvalányhaj, cirógató kicsi tincs...

 

Lankáin a szőlőtőkék, amelyeken sok szőlő ring,

Köztük is a legnevesebb, az Abasári Olaszrizling.

Ezer éve minden ősszel a finom nedű Neked terem

Ezért mondjuk Abasárra hogy Ő „Egy korty történelem”.

 

Emeld feljebb tekinteted, s mint királynőn a korona,

Méltósággal magasodik fent a Szent Anna Kápolna.

A szél szavát szertehordja, csengő hangja giling-galang,

s zengő zenekarrá zendül, ha megszólal a templomharang.

 

Szárnyaljon most képzeleted, nézz a múltba, messze, távol

Felhők közül tűnik elő a Bolt-tetőn a monostor.

Sürgés-forgás, sütés-főzés tudják már, hogy ki jő el,

Királyunk az, kit úgy hívnak, a hős Aba Sámuel.

 

A szerzetesek szerették őt ehhez nem fér semmi kétség,

a monostor alapítás szent erény nem holmi vétség.

Magyar földön magyar király akart lenni és ez gazság?

Döntse el hát ki-ki maga, hogy mi lehet az igazság!

Sorsunk, amely útra késztet, elvisz messze távolba,

Nincs közelben a szülőföld, minden rideg s mostoha.

Ám emlékeink tengerében mindig ring egy piciny hajó,

Vitorlát bont, szélsebesen elvisz oda, hol mindig jó.

 

 

Vándor!

Megérkeztél, körülnéztél, lelked könnyű, megpihentél.

Ó jaj!

Mégis indulnod kell, ám valami nem ereszt?

Szíved melegségre vágyott, s tudtad, itt felmelegedsz!

Indulj!

S éltedben nem feledd soha már, Abasár örökké visszavár!

 

 Abasár, 2008.06.27.

 

Emlékezés

 

Déli Mátra nekem gyönyörű rengeteg,

Milyen sokszor néztem hármashatár hegyed.

A messze távolban sűrű lomb koronát

Fölötte lebegő bodor felhő csodát.

Tekeresnek hídján lábamat lógatva,

Nagyon gyakran ültem elábrándozgatva.

Szüleim dolgoztak az oltvány földeken,

Hat éves lehettem, kicsi és törékeny.

(Régen Abasáron nem volt még óvoda

Gyerekekre vigyázott szülő vagy nagymama.

Ha dolgozni kellett, nem maradtak otthon,

Gyerekekkel mentek, hosszú nehéz úton.

Kicsiket kosárban, puttonyban cipelték

Nagyobbak szaladtak, szoknya szélét gyűrték.

Fenn a szőlőhegyen, vagy lent a „part alatt”,

Mindig aludt gyerek az esernyő alatt.

Fák árnyékában is játszottak, nevettek,

Kevés ételükhöz, gyümölcsöket szedtek.

Tekeres patakhoz én is így kerültem,

Szüleim munkába, én „álmokba merültem”!)

Néha volt olyan is, mikor segíthettem

Akkor én boldogan, nagy örömmel tettem.

De amikor csak úgy „lábukalatt” voltam,

A pataknak partján el-el barangoltam.

Gyönyörű tiszta volt Tekeresnek vize

Patakokat akkor még semmi sem szennyezte!

Mikor bele néztem, egy kislány nézett rám

Szőke volt, szöghajú, kékszemű és vidám.

Ilyenkor néztem meg a vizek világát,

Halakat, bogarakat, pókokat és békát.

Nagy rákot is láttam, ha kövek mozdultak,

A siklók és gyíkok, jöttömre futottak.

Patakparton nyílott, ezer színes virág,

Fölötte zümmögött egész bogár „világ”!

Csillant a nap fénye szitakötő szárnyon,

Nekem ez csoda volt, mesebeli álom.

Gyakran megfigyeltem a szorgos hangyákat,

Hová cipelik a fehér „bábuikat”.

Mesebeli várost képzeltem föld alatt,

Alagutakat, hol hangyák népe szaladt.

Megcsodáltam sokszor a markazi vár romját,

Képzeletem ekkor, minden zugot bejárt.

Benépesítettem élő emberekkel,

Kisasszonyokkal és ifjú hercegekkel.

Kitaláltam még mindenféle mesét,

Gyakran hallottam is kardok csörtetését.

Aztán esteledett és a Nap sugára,

Ránézett még egyszer, a várnak romjára.

Szüleim a munkát befejezték mára,

Apukám kalapját emelte hálára.

Elindultunk lassan hazafelé csendben,

Szép esti harangszó hű kíséretében.

Kissné Magyari H.

 

 

Gyöngyös 2004. augusztus 15.

____________________________________________________________

Abasáron

„Gyerek lagzi” régen...!

Búzásék keresztje

áll a kicsi téren,

Zsibongó gyerekek

az egész környéken!

Délutáni fényben,

esküvőre készül,

Kicsi gyerek csapat

együtt a lépcsőn ül.

Megbeszélnek mindent,

mindent mi teendő,

Kiosztják egymásnak

ki-ki a szereplő.

Sorba állnak végül

elindul a menet,

Kereszt körül párban,

mindenki körbe megy.

Mezítlábas násznép

kopott kis ruhákban,

Énekelnek ők most

hangosan, vidáman!

A menyasszony fején

ócska függöny lapul,

Kezében csokor a

virágok szirma hull.

„Kik kérik”, siratják

a szép menyasszonykát

Az igazi lagzit,

így is utánozzák.

A vőfény hangosan

elmondja a verset,

Ő most a szóvivő,

ő a vég a kezdet!

Kereszt előtt térdel

násznép, gyerekcsapat,

Mindenki csendben van

a szertartás alatt.

Búcsúban vett gyűrűk

ujjakra kerülnek,

Imádkoznak is itt,

együtt a gyerekek.

El indul a menet

Száll megint az ének,

Nem is tudják ők még

mily nehéz az élet!

Alkonyodni kezd,

az esküvőnek vége

Hárs virág illata

terül a kis térre.

Gyerekek búcsúznak

szaladnak már haza,

Várja őket otthon

szülő és nagymama.

A játék hevétől,

piros rózsás arcuk,

Most mese nélkül is

nagyon szép lesz álmuk.

Kissné Magyari Hajnalka.

____________________________________________________

 

 

 

Hazalátogatóban Péter-Pálkor!

Szülőföldem Mátra tövén,
minden rögét, szeretem én.
Vörös kövét, embereket,
van aki ezért kinevet!

Ha Falut, Sárhegyet látom,
innen el, már nem is vágyom.
Lehet ezer szép világtáj,
nekem ez a hely itt „király”!

Így mondják a fiatalok
ha tetszik hely vagy programok.
Most mindkettő aktuális,
van program, élt itt király is!

Lehet, hogy az Ő szelleme,
vonz ilyenkor minket ide!
Meg a kedves meghívóink,
hála, hogy itt vagyunk megint.

Ők időt, mást, nem sajnálva
Régi lakókra gondolva
Szerveztek nekünk ünnepet,
tudjunk, minden történetet!

Jó így együtt lenni nekünk
boldog ilyenkor a szívünk
Úgy emlékezünk a múltra,
Mintha csak tegnap lett volna.

Örülünk, hogy most, s másszor
találkozunk Péter – Pálkor!
S könnyeket csal szemünkbe
a viszont látás öröme!

Mert van aki soha többet
ide közénk el nem jöhet.
Elköltözött más világba,
emléke szívünkbe zárva!

Aztán nem csak álmainkban
zeng harang templomtoronyban
És nagy misén orgonaszó,
most valóságban hallható!

Árad lelkünkbe szeretet
minden rosszat elfelejtet.
Felvidulunk, erősödünk,
érezzük, itt van gyökerünk!

Még a régi falut látjuk
és benne az ifjúságunk!
Mert a csodás emlékezet;
visszamutat, visszavezet.

Nem felejtjük ezt a tájat
anyát, apát, nagyanyánkat.
Áldott a föld, hol nyugszanak.
„Adj Isten” békét falunknak!


Gyöngyös, 2008. június 28.
Kissné Magyari Hajnalka

_____________________________________________________


 

Farsang

Itt van az ideje a Farsangolásnak,

Vidám szép életnek, kedves népszokásnak.

Aki most teheti, félreteszi gondját,

Bálba megy és ott is, keresi a párját!

Ha van párja, akkor már kettesben mennek,

Rosszat elfelejtve, jókedvet felvesznek!

Álarcosbálokat is ilyenkor rendeznek,

A jó hangulatért mindent elkövetnek.

Régi farsangokra visszaemlékezem,

Ilyenkor – idején – gyakran felidézem.

Ez történik most is, mikor gondolatban

Otthon vagyok én a régi kis falumban!

Ötven éve, vagy még annál is régebben,

Farsang, nagy esemény falunk életében.

Vízkereszt napjától hamvazó szerdáig,

Gyakran mulatság volt, éjjel egy óráig!

Bálokat ilyenkor több helyen rendeztek,

Kocsmákba, Szertárba mentek az emberek.

Alsó iskolában gyerekek báloztak,

Háznál, citerára járták a táncokat!

Nős emberek bálján szüleim részt vettek,

„Felső”, vagy a Miska kocsmájába mentek.

Alvégben a „Büszke” kocsma, még volt

Csárda,

Vendégét vacsora mulatság is várta!

Abban az időben több fiatal volt még,

Más vidékre menni nem volt lehetőség.

Megteltek így mind a szórakozó helyek,

A falu kocsmái, ennek is örültek!

Farsangi bálokat legények rendezték,

Őket a „muzsikus gazdának” nevezték.

Gyöngyösről fogadtak cigányzenészeket,

Kétlovas kocsival hozták ide őket!

A bálok rendjéért felelősek voltak,

Tomboláról, játékról is gondoskodtak.

Minden kocsmában más cigánybanda játszott,

Választani lehetett így mulatságot!

A leányok bálba kísérővel mentek,

Szüleiktől őket legények elkértek.

Akikhez senki be nem kopogtatott,

Farsangi bál helyett búsan szomorkodott.

Minden lány boldog volt, akiért elmentek

A három napokra régen készülődtek

Új ruhákat varrtak falu varrónői

Ezeket a bálban be kellett mutatni!

Lányát az anyja is mindig elkísérte,

Belépő díjakat a legény fizette!

Szigorú rendje volt minden mulatságnak,

Hódolni kellett a régi népszokásnak.

Az asszonyok körben a padokon ültek,

Fogták a „kabátot” és közben figyeltek.

Közelében kellett táncolni lányuknak

Szóltak, ha a fiuk elvitték távolabb.

Sokszor még a padok tetejére álltak

Onnan is nézték kik, hogyan táncolnak?

Másnap aztán sorban mindent megbeszéltek,

Kinél lesz majd lagzi, kik voltak, legszebbek!

Táncoltak a párok szólt a vidám zene,

Hevesen dobogott sok fiatal szíve!

Füsttel és párával megtelt a levegő,

Mégis jó volt együtt szépség és az erő!

Amikor szünet volt legények mulattak

Egymás vállát fogva szépen nótázgattak.

Össze is akadtak, elő került bicska,

Kocsmáros, rendező eligazította.

A lányok ilyenkor körtáncokba fogtak,

Énekeltek hozzá és közben forogtak

Szállt az énekük repültek a szoknyák,

Meleg volt izzadtak pirultak az orcák!

Megtörtént néha hogy székek is repültek,

Üvegek poharak a berendezések.

Még a kocsmáros is kármentőbe szaladt,

Mindenki menekült csak verekedő maradt.

Aki többet ivott nem bírt az magával,

Összeveszett a legjobb barátjával!

Lány miatt is jött a verekedés kényszer,

Ha más nem volt, akkor „miért néztél rám kétszer”?

Az én korosztályom már nem verekedett,

Elődeink kaptak sok helyről sebeket.

Átéltünk így mi is mindenféle rosszat,

Visszafogottabban azért csak mulattak!

Tűzoltószertárban, már harmonika szólt

Modernebb zenére jártunk mambót, tangót

Sokszor itt tolongott az „egész laktanya”

A sári fiuknak szaporodott gondja!

Kedves, udvarias volt minden katona,

Örültek, hogy kimenőt kaptak a faluba!

Fiatalok voltak táncolni szerettek,

Kemény zord élet volt helyiek engedtek.

Falunk ifjúsága nem is tehetett mást,

El kellett viselnie mindenkinek egymást!

Volt olyan katona, aki szerelmes lett,

Megnősült itt maradt és beilleszkedett!

Később kultur házban, tiszti klubban volt bál,

Fiatalok többsége ide is eljár.

Új zenekar játszik, újabb hangszereken,

A táncok is újak, nem kell hozzá partner.

Kísérő sem kell már, lány egyedül mehet,

Fölösleges lett a szülő felügyelet!

Vigyáz ő magára „felnőtt” minden gyerek,

Tudja, hogy mi van most és azt is, mit tehet!

Szabadabb lett minden, nyíltabb a szerelem,

Egyre nagyobb gond az, hogy nincsen

fegyelem.

Világunkban, kevés a szép harmónia,

Mi lesz a jövőben, csak az Isten tudja!

Az új ifjúságnak, újabb zenék szólnak

Új táncot táncolnak, új zászlók lobognak!

Gyorsulnak a táncok, fogynak a türelmek,

A szívük is gyorsabban veri az ütemet!

Elmúltak az évek fehér lett a hajunk.

Farsangi időkben, mi már nem táncolunk

A kis unokákra vigyázunk örömmel,

Szüleik báloznak, mi mesélünk szívünkkel!

Kissné Magyari Hajnalka
2003. márc. 20

vissza