Facebook

Kapcsolat

Hegedűs Ferencné

3261.ABASÁR, FŐ ÚT 5.

Mobil: 30/4889671

Tel/fax: 37/360-690

E-mail: kagylo4@gmail.com

Értékelések alapján

Szuper Szállás - Hegedűs Vendégház és Pincefogadó Abasár

Geri Atya, a dél-franciaországi magyarok lelkipásztora

2015.09.24.

Geri Atya, a dél-franciaországi magyarok lelkipásztora

Az Abasáron kilenc gyermek közül a hatodikként, 1926. január 21-én született Fülöp Gergely, Geri atya életútja

    ARCOK VALLOMÁSOK
________________________________________________________

A dél-franciaországi magyarok lelkipásztora


Geri atyát a magyarok részéről mind itthon, mind Dél-Franciaországban nagy szeretet veszi körül. Az Abasáron kilenc gyermek közül a hatodikként 1926. január 21-én született Fülöp Gergely, a nagytiszteletű Mindszenty József Magyarország hercegprímása szándékának megfelelően 1949 januárjában a párizsi szemináriumba került. Ekkor kezdődött az emigráció és Geri atya fogadalmát megtartva csak akkor lépett ismét hazája földjére, amikor az utolsó megszálló is elhagyta Magyarországot.

Tanulmányait Abasáron és a gyöngyösi Koháry István Gimnáziumban végezte. 1944-ben önkéntesként bevonult katonának. 1945-ben Ausztriában amerikai katonai fogságba került. Hét hónap fogság után hazatért Magyarországra és felvételét kérte az egri szemináriumba. Késõbb Budapestre küldték, ahol a központi szemináriumban filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott. Innét indult el a több évtizedes francia emigrációba. 1949 és 51 között Párizsban folytatta tanulmányait, ahol 1951. június 29-én, Czapik Gyula egri érsek dimisszoriáléja alapján Maurice Feltin párizsi érsek – majd bíboros – a Notre Dame-ban pappá szentelte az Egri Fõegyházmegye szolgálatára.
Mint káplán, francia lelkipásztori tevékenységét pappá szentelését követõen kezdte meg a meau-i egyházmegyében Dammarie-les-Lys-ben. A II. világháború keresztény és keresztyén menekültjeinek segítõ támasza volt. 1951-ben az Ausztria nyugati tartományába lévõ Bregenzbe utazott, ahol az egyik legnagyobb menekülttáborban honfitársaival is találkozott, hogy legyen nekik a lelki gondozójuk. Megérkezésekor 1951. augusztus 20-án – Szent István ünnepén – látta, hogy a tábor lakói egy kis templomot javítgatnak, díszítenek, készítenek, hogy mielõbb megtarthassák a szentmisét. A tábor megbízott magyar parancsnoka, Vasváry altábornagy, azonnal kéréssel fordult hozzá. Gergely atya az elsõ napon már esketett és keresztelt is a kis kápolnában a hazájuktól elszakadt emigránsok között. Geri atyának sok kedves emléke és élménye fûzõdik ehhez az ausztriai idõszakhoz. Ebbõl a nagy magyar menekülttáborból indultak tengerentúli útkeresésre – Kanadába és Ausztráliába – a menekült magyarok. Az 50-es évek elsõ felének Magyarországát csak a külföldi híradásokból ismerhették meg az emigrációban élõk.
Nagy figyelemmel, rokonszenvvel és lelkesedéssel figyelték az 56-os forradalom eseményeit, bízva abban, hogy rövidesen végleg hazatérhetnek hazájukba, a független, szabad Magyarországra. Október 23-án az emigráció jelentõs része elkezdett „csomagolni” és készült a végleges hazatérésre. A kezdeti nagy örömök után jött a november 4-ei tragédia: a legtöbben közülük sírva tapasztalták meg, hogy ismét bezárult elõttük a vasfüggöny, ki tudja mennyi idõre. A keserû csalódást követõen az 1956-os magyar forradalom megtorlása elõl menekülõ magyarok lelkipásztori szolgálatát vállalta fel Gergely atya, mint további emigráns Lyonban. A forradalom után nagy lelki, és nyelvi segítségre volt szüksége a Franciaország déli körzeteiben elhelyezett több ezer fõt számláló táborlakóknak. A franciák többsége pontosan ismerte a magyar forradalom eseményeit, szolidárisak voltak és felkészültek a magyar politikai menekültek fogadására. A savoyai egyházmegyében csodálatosan lelkesítették a francia lakosságot, hogy minél nagyobb szeretettel gondoskodjanak a magyarokról és fogadjanak be minél több családot. Az állam mellett az egyház többszörösen vette ki részét a segítségnyújtásban. Soha ilyen szoros kapcsolat nem alakult ki magyarok és franciák között az 1703–1711 közötti Rákóczi-szabadságharc óta.
Nagy szükség volt a kevés franciául beszélõ magyar papra. A gondviselés egyik napról a másikra Grenoble-ba szólította Geri atyát, ahová több mint ezer magyar menekült érkezett. Az életerõs pesti srácok nem érezték jól magukat munka nélkül a magas hegyek között. Ezért az állam Közép-Franciaországba szállította a munkára vágyókat, ahol viszont a francia kommunista párt és a szakszervezet a francia munkásokat a magyarok ellen uszította – fasiszták, akik elhagyják hazájukat – lehetett hallani, és még összecsapásokra is sor került. Ez a negatív bolseviki propaganda visszafelé sült el, mert azt eredményezte, hogy a francia kommunista párt rövidesen elvesztette tagjainak közel egyharmadát. A felnõtt- és diák-összejövetelek szervezése nagyon fontos momentum volt. A párizsi magyaroknak Szalay Jeromos bencés pap közbenjárása segítette a magyar misék megszervezését a jezsuitáknál. A Sacra Congregatio Consistorialis és a lyoni egyházmegye megbízásából Geri atya újabb megbízást kapott, és a több ezer menekült honfitársa igaz lelki segítõje volt egész Dél-Franciaországban. Az emigráció keserûségét könnyítette a „Szabad Világ” szolidaritása, mely biztosította a „kenyeret és a fedelet” honfitársai számára. A diktatúra éveinek elején nagyon keveset tudott hazájáról és az otthon élõ szeretteirõl. Késõbb, amikor a vasfüggöny lazulni kezdett, és édesapja útlevélhez jutott, azonnal élt a franciaországi vendéglátás lehetõségével.
A nagy szétszórtságban élõ keresztény híveit minden hónapban – maga által postázott – lelkipásztori levélben értesíti a magyar közösségi élet soron következõ rendezvényeirõl. Sajnos az utolsó párizsi magyar református lelkész elhunytával már csak katolikus papok maradtak a magyar keresztények és keresztyének lelki gondozására. A közelmúltban így fordultak protestáns hívei hozzá: „Szeretném, ha majd Geri atya temetne el engem,” egy másik: „Én többet járok misére, mint a katolikusok.”
Geri atyát sokan keresik fel, aki nagy szeretettel fogadja híveit a Mission Catholique Hongroise-ban (74 Rue du Grand-Roule, F-69110 Ste Foy-les-Lyon), a marista atyák házában. „Pere Gregoire” vallja az „egy és oszthatatlan magyar nemzet” prioritását. Rendszeresen Franciaország déli részére utazva (600 – 800 km) magyar szentmiséket tart híveinek. Lyonban minden hónap elsõ vasárnapján 10.30-kor az Ainay bazilika altemplomában a Rue Bourgelat-ban, minden hónap második vasárnapján 17 órakor Grenoble-ban az Echiroles-i Bosco Szent János-templomban a Rue Paul Vaillant Counturier-en. Rendszeresen misézik a távoli városokban lakó magyar híveknek, a Bourgoin-Jallieu-ben, a plébánia kápolnájában, La Roque sur Pernes plébánia templomában, Nimes-ben a Maison Diocésaine, Nizza-ban a Bosco Szent János Kollégium kápolnájában, és Montpellier-ben, de a távoli Toulouse-ban is.
Geri atya véleménye szerint Nyugat-Európa, és ezen belül Franciaország lakosságának többsége még a keresztény értékeket vallja és képviseli, de a kereszténység létszáma ott is stagnál. Kisebb csoportok, cserkészcsapatok lelki gondozása nagyobb eredményre vezet. Legfontosabb feladatnak az ifjúság keresztény nevelését tekinti, szemben azokkal a negatív, értéknélküli hatásokkal, amelyek a nyugati fiatalokra is nehezednek. A magyar lakosság, amely a felmérések szerint 75–80%-ban kereszténynek tartja magát, véleménye szerint a közel fél évszázadnyi egyház- és vallásüldözés után is elfogadható helyet foglal el Európában. Geri atya hiszi, hogy a globális erõk ellenére a világ közel 17 milliós magyarságának többsége megõrzi keresztény hitét és identitását, ha nem is gyakorolja nagy számban a hitéletet.
A franciák hitélete jelentõsen lecsökkent az utóbbi évtizedekben, az Európai Unió kibõvülése óta. Mit fog ez jelenteni a magyarságnak? A magyar sokkal kifinomultabb lelkületû nép, még mindig nagyobb önazonosság-tudattal mint a francia, és ez nem igazán kelendõ az unióban. A magyar nemzetnek van egy csodálatos Szent Koronája és Szent Istvánja. Ez igen sokat jelent, de az unióban ezekre a nemzeti tudatot meghatározó értékekre nincs szükség, vagyis a be nem vallott cél az, hogy legyen mindenki kozmopolita.
Elmondása szerint a franciaországi honfitársainak igen sokat jelent a Szent Korona és a Szent Korona országai, azaz Nagy-Magyarország. A Trianon név alatt nem azt érzik és értik – sem az emigránsok, sem a franciák –, mint a magyarok. A franciaországi magyarok azt mondják: „Versailles.” Nekik is ugyanúgy fáj a 72%-kal megcsonkított haza, a Kárpátok övezte 1100 éves magyar állam, Európa legrégibb és egyik legnagyobb földrajzi egysége, mint nekünk itthon. Geri atya és hívei pontosan tudják, hogy a Szent Korona országainak közel 21 millió lakosából hogyan fosztottak meg több mint 13 milliót magyar állampolgárságuktól 1920. június 4-én. Ezen a napon minden évben a franciaországi magyar közösségek megemlékeznek a nemzet szörnyû tragédiájáról.
A Franciaország déli részén élõ magyarság kisebb-nagyobb csoportokban összejöveteleket szervez, magyar ünnepeket tart, családi összejöveteleken találkoznak, keresztelõkön, esküvõkön és temetéseken. Geri atya rendszeresen szervez magyar zarándoklatokat a szétszórtságban élõ honfitársainak, Rhone-Alpes vidékére St.Pierre de Chartreux-ba a karthauzi kolostorba, Myansba a fekete Máriához, Abbayede St. Antoine-be remete Szent Antal sírjához, La Salettbe, az Avignon környéki Tarasconba, a magyar emlékeket õrzõ Frigolet kolostorba és a Rochefort du Gard-ba lévõ Mária-kegyhelyre, ahol 930 körül kalandozó õseink is megfordultak, de nem mint hívõ zarándokok. Lelkipásztoruk hívására minden Pünkösdkor a Nizza és környékén élõ magyarok Pegomasba és Auribeauba mennek zarándoklatra.
Fülöp Gergely atya 1991-ben jött elõször haza a hosszú emigrációból. A határra érve megcsókolta a haza földjét, és köszönt minden elõtte lévõ fának és bokornak. Azóta minden évben a nyári szabadságát itthon tölti. Testvérei és rokonai nagy szeretettel fogadják. A sok kedves meghívásnak nehezen tud eleget tenni, mivel az egy hónapos idõtartam nem elegendõ arra, hogy minden vendéglátóhoz ellátogasson. Itteni tartózkodása alatt minden vasárnap a község hívõ lakói nagy igyekezettel és szeretettel mennek Geri atya szentmiséjére. Nagy ünnep volt Abasár és környéke lakosságának, amikor közösen imádkozhattak, és együtt ünnepelhették Fülöp Gergely atyával aranymiséjét.
Geri atya szívesen látja a világ bármely pontjáról a Dél-Franciaországba érkezõ magyarokat – diákokat és felnõtteket. Kéri, hogy vegyék igénybe lelkipásztori szolgálatait. Felvetõdik-e benne a végsõ hazatérés gondolata? A haza földje mindennél kedvesebb, és a haza levegõje mindennél édesebb. De mi történne az emigrációban maradó testvérekkel, a magyar nyájjal pásztor nélkül?

Dr. Galla János

Forrás: www.axelero.hu

vissza