Facebook

Kapcsolat

Hegedűs Ferencné

3261.ABASÁR, FŐ ÚT 5.

Mobil: 30/4889671

Tel/fax: 37/360-690

E-mail: kagylo4@gmail.com

Értékelések alapján

Szuper Szállás - Hegedűs Vendégház és Pincefogadó Abasár

Abasári borospincék

2010.03.25.

Az idelátogatókkal meg kellene értetnünk, hogy e föld és a szőlő házassága örök, hogy a Kárpát medence hegyoldalainak elválaszthatatlan jellemzője a szőlő, épp oly természetes, mint a réten a fű, mint ünnepi asztalon a bor.

Abasár

A Mátra hegység déli lejtőin fekvő mátra-aljai borvidék egyik leghíresebb szőlő- és bortermelő községe Abasár. A régi településmag közelében, ahol a vulkanikus kőzet puhább, elődeink pincéket vágtak a tufa jellegű kőzetbe. Így a Dulinka patak völgyében a lakóházaktól övezve ma is pincéket találunk.

A vulkanikus eredetű Sárhegy és Kopasz-hegy oldalában 200-300 méter magasságban évezredek óta művelik a szőlőt. Az igazi érdekesség a község központjában az Aba Sámuel téren található. A több kisebb pincéből összenyitott különböző korú és kiépítésű pinceágak közül a délnek nyíló sziklába vájt ág a legrégebbi.

A tokaji Rákóczi-pincéről írt ismertetésben említettük, hogy Észak-Magyarország történelmi borvidékein mindenütt kőzetbe vájt - riolit-, illetve andezittufába vágott - kitűnő klímájú borospincékkel találkozunk.

Bakó Ferenc tanulmánya szerint ezen a tájon az elmúlt századokban nemcsak borospincéket, hanem közösségi helyiségeket, lakásokat, sőt istállókat (pl. Tibolddaróc) is vájtak a tufába. A kutató a kisázsiai, kaukázusi és Krím-félszigeti barlangtelepülésekkel fedezett fel hasonlóságot és úgy ítélte meg, hogy a sziklaépítés technológiája, eszközkészlete, valamint a sziklasírba temetés hagyománya a kabar törzs közvetítésével jutott el a Kárpát medencébe.

A fentieket azért kellett megismételnünk, mert a nép máig úgy tudja, hogy az említett régi pinceágban volt Aba Sámuel magyar király sírja. A Szent István halála után a szolgarendűekkel összefogó és a pogányság visszaállításáért harcba szálló 1044-ben Ménfőnél csatát vesztett magyar király holttestét itt helyezték sziklasírba, majd később e sziklasírból a feldebrői altemplomba szállították.

Mint ismert, Aba Sámuel a kabar törzs egyik nemzetfője volt, így bizonyítottnak vehető, hogy a kabarok valóban ismerték és gyakorolták a sziklasírba temetkezést és a sziklába történő építkezést. Joggal levonható tehát az a következtetés is, hogy a kabarok által megszállt ÉszakMagyarországon a sziklába vájt építményeket már a honfoglalást követő időben elkezdték építeni!

Így a legrégebbi pince ág - becslésem szerint - több, mint ezer éves (!), és a hordók felett sötétlő sziklasír alá a király emlékére (Haller Sámuel gróf által) elhelyezett latin nyelvű emléktábla is elmúlt kétszáz éves.

Bár a pincében ma már csak a király sziklába vájt "hűlt helye" látszik, de az általa e helyen 1042-ben alapított monostor kútja (!) a pincében helyre állítva, kitisztítva - sajnos -, kiszáradva, megtalálható.

A 20 000 hektó befogadóképességű pincében részben fahordókban ma is borokat érlelnek, ám az ágazat jövedelmezőségének csökkenése, az elhasználódás, illetve az elmaradt fellendülés jelei a föld alatt is érzékelhetők.

A régóta remélt gazdasági és társadalmi felemelkedés, a bor-idegenforgalom tudatos fejlesztése esetén rendkívüli értéke lehet e pincének és e történelmi hagyománynak. A nagy forgalmú mátrai üdülőkörzetben, a mátraaljai borvidéken kialakítandó borútnak - a nagyrédei borászati múzeum, Gyöngyös- Farkasmályi pincék, a Gyöngyöstarjáni Haller-pince, a gyöngyöspatai és rózsaszentmártoni pince sorok mellett - kiemelkedő vonzerejű állomása lehetne - esztétikailag kívülről is elfogadható állapotban - az Aba Sámuel-pince. Azokban az országokban, ahol a nép történelmi értékei a helyükre kerültek, vélhetően már forgalomban lennének az "ABA SÁMUEL magyar király ezer éves pincéjében érlelt" feliratú palackozott borok és történelmi, szakmai rendezvényeken, konferenciákon kutatók keresnék a sziklába vájt pinceépítés hiteles hagyományait.

A valóság az, hogy ma az Aba Sámuel sziklasírját rejtő pincében kannás bort mérnek a környékbeli kocsmárosoknak és csak remélhetjük, hogy akad az elkövetkezendő években egy szervezet, pl. a Mátraaljai Borvidék Hegyközségi Tanácsa, Abasár Önkormányzata, Hegyközségi Nemzeti Tanács, Műemléki Hivatal stb., amely az államalapítás 1100. évfordulóján elhelyezi több mint két évszázaddal Haller Sámuel latin nyelvű emléktáblája után az első magyar nyelvű emléktáblát.

Egy olyan emléktáblát, amely Hamvas Béla szellemi szintjén összegezné az államalapítás, az azóta eltelt 1100 év szőlő- és bortermelésének főbb tapasztalatait, értékeit, következtetéseit.

Az idelátogatókkal meg kellene értetnünk, hogy e föld és a szőlő házassága örök, hogy a Kárpát medence hegyoldalainak elválaszthatatlan jellemzője a szőlő, épp oly természetes, mint a réten a fű, mint ünnepi asztalon a bor.

Amikor a "föld alatti mennyország" történelmi értékeivel, gazdaságával és a bor időtlenségével találkozom, mindig eszembe jut Sinka István egy balladasora, aki a mérhetetlen szegénységet "Bortalan múlott el lakodalmi estjük" mondattal fejezte ki.

Őszintén remélem, hogy a szőlőtermelők számára rendkívül kellemetlen tavasz után nem ez a világ következik és legkésőbb az államalapítás 1100. évfordulóján Abasáron Aba Sámuel ezer éves pincéjében érlelt borral koccinthatok a szőlőművelők előtt is tisztelgő emléktábla felavatásán.



Laposa József 1996.

vissza