Facebook

Kapcsolat

Hegedűs Ferencné

3261.ABASÁR, FŐ ÚT 5.

Mobil: 30/4889671

Tel/fax: 37/360-690

E-mail: kagylo4@gmail.com

Értékelések alapján

Szuper Szállás - Hegedűs Vendégház és Pincefogadó Abasár

A Szent Anna Kápolna története 1865-ig

2010.03.25.

Szent Anna kápolna

A Szent Anna Kápolna története 1865-ig

(Az Egri Főegyházmegyei Levéltár anyagából feldolgozta és fordította: Komjáti Zoltán Igor PhD-hallgató)

 

Ezt az Abasár községhez tartozó kápolnát báró Bossányi Gáspár alapította 1768 körül.1 A főnemes gondoskodott a kápolna bútorzatáról is: az oltárt, az Oltáriszentség tartóját (tabernaculum), a padokat, az orgonát és a kisharangot az ő költségén vásárolták meg. A kegyhelyet Máriássi Sándor püspök szentelte fel. A kápolnában szentmisét általában az idelátogató zarándokok elmenetele után, illetve Szent Anna neve napján (július 26.) és engesztelés napjaiban tartottak („…post excessum Eremicolarum…in diebus Rogationum et in Festo Sanctæ Annæ…”). Az épület állagáról ennyit jegyez fel az irat: „..nem engedi át az esőt…” („…Capella vero Sanctæ Annæ non nihil perpluit…”)2

Az 1810-es hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica Visitatio) lapjai több információt is nyújt a kápolnáról. A falutól északra helyezkedik el, a Sár-hegy tetején, falai erősek, és maga az épület jól karban tartott. Mind az épületet, mind a hozzá tartozó tornyocskát zsindelytető fedi; a tornyocska belsejében egy, a névadója tiszteletére szentelt 35 fontos (17,5 kg-os) súlyú kisharang helyezkedik el. A kápolna oltárát is a szent asszonyról nevezték el, a rajta lévő szobor mindkét oldalán díszített. A szentségtartó fából készült, hordozható oltára épségben van. A felszereléséhez tartozik még hat gyertyatartó is. A kápolna mérete: 3 öl hosszú (körülbelül 5,7 méter), szélessége 2 öl ( körülbelül 3,6 méter).3

A Szent Anna Kápolna kegytárgyai a következők az 1810-es felmérés alapján: 1 rézkehely; 2 korsócska; 1 óntálca; 1 fából való Krisztus-kereszt az oltáron; 2 lepel: az egyik sötétkék egyszerű anyagból, rojtokkal díszített darab, melynek egyik oldalán Jézus Krisztus és Szűz Mária képmása látható, a másik ruha szintén sötétkék alapú és rojtokkal díszített, de ezen Remete Szent Pál és Szent Antal alakja van; 1 hordozható tető zöld anyagból, melyet egybeszőtt fehér rojtok és fehér virágok borítanak; 1 sárga selyem díszpárna; 1 két oldalán sárga miseruha, a közepén levő selyemanyagot ezüst és arany virágdíszek fedik; 1 ruhaöv; 1 alba, 2 válltakaró körgallér, 3 kehelykendő, 3 ostyakendő, 2 törülköző; 1 misekönyv; 1 gyertyák tárolására való láda; 1 asztal, melybe ruhák tárolására szolgáló ládarészt építettek bele; 1 ülőke; 2 hordozható lámpa; fali szobrok: Mária Magdolnáé, a Szenvedő Szűzanyáé, a keresztre feszítésé, Krisztus megostorozásáé, a kis Jézusra vigyázó Boldogságos Szűz Máriáé; 2 csengettyű az oltárnál; 1 kereplő; 1 háromváltós, nagyon értékes orgona.4

Az egyházközség 1797 óta ünnepelte hivatalosan a Szent Anna napi búcsút a kápolnánál. Sebők Ferenc abasári plebános 1797. június 1-jén kelt levelében a búcsúnap hivatalossá tételének engedélyézését kérte VI. Pius pápától Eszterházy Károly püspök közvetítésével. Indítványát arra alapozta, hogy az abasári hívek egészen egyedülálló módon már 500 éve rendszeresen kijárnak július 26-án bűnbánati napot tartani a Sár-hegyre. Példaértékű buzgóságukkal kiérdemelték tehát, hogy az Egyház hivatalosan is helyrerakja a Szent Anna ünnep tiszteletét. Az abasári plebános emellett azt is kérte, hogy amíg Rómából az engedély megérkezik, a püspök árassza rájuk főpásztori áldását, hogy a hívek eddigi 40 napos búcsújának kegyelmi érvénye ne menjen veszendőbe.5

VI. Pius pápa július 11-én kelt rendeletében megadta Abasár hitbuzgó katolikusainak a búcsújárás és a bűnbocsánati nap lehetőségét a kért időpontra, július 26-ra. Érvelése szerint, mivel a hívek minden egyes évben az adott napon az első Vesperástól a nap lenyugtáig lelküket odaajánlva a szent célra, ellátogatnak a Szent Anna Kápolnához, azzal a keresztény hitelvek megerősítését szolgálják az eretnekség kigyomlálásával, az Úristenhez felszálló imáik pedig emelik az Anyaszentegyház erejét és megerősítik azt, megérdemlik búcsúnapjuk hivatalossá tételét, melyen bűneik teljes bocsánatot nyernek. („…a primis Vesperis usque ad occasum solis dierum huiusmodi singulis annis devote visitaverint, et ibi pro Christianorum Principium concordia hæresum exstirpatione, ac Sanctæ Matris Ecclesiæ exaltatione pias ad Deum preces effuderunt, quo die præmissorum id egerint plenariam omnium peccatorum suorum Indulgentiam et remissionem misericorditer in Domino concedimus…”). Eszterházy Károly püspök november 11-én egyházmegyei szinten is kimondta, hogy a következő év Mária Magdolna napjától kezdve a hívek érvényesen ünnepelhetik már hivatalosan is hagyományos ünnepeiket.6

1817 húsvétján Szaniszló Imre plebános a kápolna gondnokát, Janoviczky Józsefet leváltotta öreg kora miatt, ami nagy felháborodást keltett a községben. Az idős gondnok írásos panasszal fordult az érsekhez. „Elkeseredett szívvel, zokogó könyves szemeimvel lábajihoz borulok kegyelmes Excelentiadnak. Mivel már nyolcvanegy esztendőköt betöltöttem, ez soha nem történt rajtam, amit most tisztelendő sári plebános, Szaniszló Imre úr elkövetett, hogy az sári határban levő, nevezetesen Sár hegyén kiss kápolnácskának kulcsát (ki is Szent Anna asszony tiszteletére vagyon fölszentelve) tőlem elvette, és egy asszonyságnak gondviselése alá rendelte és atta. Mely cselekedetiért plebános urunknak, zúgosódik az egész helységben lakozó nép. Ez a dolog történt Húsvét keddén. Reggel kijött az kápolnához szentmisét szolgálni káplán úrral együtt. Elvégezvén az isteni szolgálatot, akkor plebános úr ezen szavakra fakadott, hogy „Már az kápolna gondviselése ennek utána nem az Janoviczkijé fog lenni, hanem az Szécsyné asszonyomé”. Erre a szókra fölzendült az egész ott levő nép, zúgolódva mentek el az szent kápolnátúl. Hogy mi legyen az oka [ti. a leváltásnak], nem tudom, mivel már 46 esztendeje, mióta gondviselésem alatt vagyon, akkor pedig elpusztúlásban volt….én felfogván gondviselésem alá, fölépítettem, és oltárát felékesítettem, ami hozzája szükséges, gondoskodásom által mind megszereztem. Mivel Istennek rendelete szerint 27 esztendeje özvegyi sorsban élvén, lakásom is az kápolnához közel vettem, hogy ott az oda járuló jó keresztényekkel szombati napokon litániát és sok szép imátcságokat mondottunk, szentmiséket is esztendőnek elforgása alatt sokszor szolgáltattunk…Ezért Excelentiadnak, mint kegyes főpásztorunknak, alázatosan könyörgök, hogy méltóztasson aszt a kegyes rendelést tenni, ismét gondviselésem alá adni [a kápolnát]…”. A panaszlevelet elolvasva, az érseki hivatal május 11-én elrendelte Sebők Ferenc gyöngyösi plebánosnak (egyben egyházkerületi diákonusnak), hogy szálljon ki a községbe, és hallgassa ki Janoviczky Józsefet és Szaniszló Imre plebánost, majd tegyen jelentést a hallottakról.7

Sebők Ferenc május 22-én sort is kerített a kihallgatásra, melynek során fény derült arra, hogy a helyi plebános Janoviczky gondnokot állandó részegsége és túl öreg kora miatt bocsátotta el. Az idős ember végül maga is elismerte, hogy eléggé elhanyagolta a kápolna gondozását, és önként lemondott a megbízatásáról.8

Szaniszló Imre plebános 1818. április 25-én engedélyt kért egy (a szöveg alapján) ismeretlen asszony jótéteményéből származó faragott kőszobor felszentelésére. A Fájdalmas Szűzanyát ábrázoló műemlék Engesztelés napi felszentelésére az érsek április 28-i válaszában megadta a lehetőséget.9

A Szent Anna Kápolna épülete előtt egy fakereszt állt, amit 1831-ben egy kőkereszttel cseréltek fel. Az akkori abasári plebános, a grófi származású Velasco Vince április 30-án levélben kérte az új kereszt felszentelését. A május 2-án kelt érseki levél az új kereszt felszentelését megengedi, ám meghagyja, hogy a patai kerületi esperes tegyen jelentést a végrehajtás körülményeiről.10

A kerületi esperes, Harmos László, aki egyben a solymosi plebános is volt, május 13-án értesítette az érsekséget, hogy Szécsy István és felesége, Gregorits Terézia három nappal korábban 30 forintos alapítványt tett le a kőkereszt felállítására, melyet a falubíró és a jegyző is hitelesített. Az okirat szövege a következő: „Kötelező Levél, A mellynek tartalma és értelme szerint én alúl írt Nemes Szétsÿ Istvány Nemzetes Gregorits Therezia Hitvessemmel és Maradványaimmal adom tudtára mindeneknek most és jövendőben valakiknek illik ezen Levelemnek rendiben: hogy itt a Saári Határban mint a Szent Anna Asszony Kápolnája előtt az eddig volt régi Fakereszt helyében Isten Ditsőségére most általam és magam költségin állított Keő-Keresztnek Örököss fenn tartására Harmicz, az az 30 rajnai forintokot ajánlván, melly Capitulio [tőkeként] a mai naptól fogva, az az 10a Maÿ 1831. Legalis Interessre [törvényes kamatra] nálam maradván, Annak el hitelére saját alá írásommal magamtúl, és successorimtúl [örököseimtől] adtam ezen meg erőssített Contractualis Levelemet [szerződésemet]. Saáron 10a Maÿ 1831. Nemes Szécsÿ Istvány és hitvese Nemes Gregorits Theresia keze vonása xxxx. Coram me Jurassor Loci Notario, Joannes Mattyasovszky [előttem, mint hiteles helyi jegyző előtt, Mattyasovszky János].

Harmos László tehát joggal közölhette az érsekséggel, hogy a kőkereszt, illetve későbbi karbantartási költségei biztosítva vannak, mivel a Szécsy-család kötelességenek eleget fog tenni. Ugyanakkor a felszentelés jóváhagyását szorgalmazta, mivel az alapítványt már letették és a kőkereszt felállításának munkálatai is elkezdődtek már a helyszínen. Május 16-i levelében az érsek jóváhagyta a kőkereszt felszentelését.11

A Szent Anna Kápolna gondnoksága 1856 októberében folyamodványt nyújtott be az érsekséghez, melyben 60 rajnai forintot kértek a Szent Anna Kápolna kasszájából, hogy a Mária Magdolna képet renováltathassák. A választ október 15-én írták meg az érsekségen: a képjavítás költségeként előrevetített 60 forintos árat méltányosnak ítélték meg („…eandem effigiem exposito 60 florenorum in pretio dignam esse judicaverit…”), át is utalták, és a döntésről értesítették a sári plebánost is.12

1859 kora tavaszán hatalmas szélviharok okoztak károkat mind a Szent Anna Kápolna tetőszerkezetében, mind a Szent János Kápolna előtti kőkeresztekben. A faanyagból összeállított tetőfedő anyagot (korabeli szóval kifejezve „allást”) a hatalmas szél emberfeletti ereje felszaggatta. A tetőfedő elemek egy része még használható állapotban maradt, másik része a gyöngyösi hívek adományából állt rendelkezésre, de nem volt munkáskéz, mely a kellő helyre juttathatta volna őket. Ezért kérte Mracskó Antal plebános az érsek segítségét április 2-i levelében. A hat nappal később adott érseki válasz megadta ugyan a javításra az engedélyt, de embert nem küldött a javításra, oldják meg a sári lakosok önerőből vagy fogadjanak ők munkásokat, de erre csupán mérsékelt összeget fordíthatnak a kápolna vagyonából.13

A Szent Anna Kápolna részére alapítványt is tettek le a lakosok. A felajánlott pénzösszegeket egy ideig a plebános őrizte a templom pénztárában, majd megőrzés, tőkésítés és kamatozás céljából az Egri Egyházmegyei Alapítványi Hivatal kasszájában helyezte el. Például 1860. július 20-án Andrássy Ferenc alapítványi pénztáros 100 osztrák értékű forintot könyvelt be a kápolna javára14; 1861. március 1-jén 50 osztrák értékű forint került be az alapítványi pénztárba.15

 

(Készült Petes Imréné alpolgármester asszony kérésére 2008. július 15-19. között)

 

1 Egri Főegyházmegyei Levéltár ( továbbiakban EFL), Visitatio Canonica Parochiæ Saár, ac Filialum Veresmart & Visonta Anno 1810 die 26ta Augusti peracta, 21. oldal: „… Dicitur ædificate circa annum 1768 per Baronem Bossányi…”; Ui., Abasári egyházközség iratai, 1866-os jegyzék, az 1770-es Canonica Visitatio anyaga: „…in Monte Sariensi erecta Capella Sanctæ Annæ per L[iberum] B[aronum] Casparum Bossani…”

2 EFL, Abasári egyházközség iratai, 1866-os jegyzék, az 1770-es Canonica Visitatio anyaga

3 EFL, Visitatio Canonica Parochiæ Saár, ac Filialum Veresmart & Visonta Anno 1810 die 26ta Augusti peracta, 21. oldal

 

4 Uo. 82. oldal, № 22-es melléklet

5 EFL, Abasári egyházközség iratai, 1866-os jegyzék, Sebők Ferenc levele, 1797. június 1. (regisztrum nélkül): „…Cum Indulgentiæ in Capella Sanctæ Annæ in Monte vulgo Sár hegy exstante (ubi die Sanctæ Annæ Sacro Pœnitentium Numerus Numerum quingentesimum etiam annis singulis superare solet) cessaverint. Ideo de genu apud Excellentiam humillime supplico, quatenus, pro solatio Fidelium Spirituali, Indulgentias Perpetuas… pro die ejusdem Sanctæ Annæ in 26am Julii incidentibus…Roma procurare dignaretur…usque dum desideratæ Indulgentiæ Roma advenirent, Populus Fidelis Fructu Indulgentiali carere debeat, pro Indulgentiis quadraginta dierum, de potestate Pastorali concedendis, Excellentiam Vestram humillime oro….”— A levél egyben engedélyt kér a plebániatemplom június 29-i, Szent Péter és Pál napi, illetve a visontai templom szeptember 24-i, Szentkereszt felmagasztalása napján tartott búcsúinak hivatalos megünneplésére is.

6 EFL, Visitatio Canonica Parochiæ Saár, ac Filialum Veresmart & Visonta Anno 1810 die 26ta Augusti peracta, 83. oldal, № 23-as melléklet

7 EFL, Abasári egyházközség iratai, 651. jegyzék, 971/1817. irat

8 EFL, Abasári egyházközség iratai, 651. jegyzék, 1161/1817. irat: „…per me die 22a Maji reverenter accepti, ad Saar excurrei, Audito…Domino Parocho, et querulante Josepho Janovitzky reperi; dictum Janovitzky ob frequentes crapulas…et ob Senium per Dominum Parochorum e servitio Suo exmissum esse. Sed solus etiam recognoscens se jam ob gravem ætatem ad Curam Capellæ Sanctæ Annæ gerendam insufficientem esse, servitio sponte renunciavit…”

9 EFL, Abasári egyházközség iratai, 651. jegyzék, 853/1818. irat

10 EFL, Abasári egyházközség iratai, 651. jegyzék, 627/1831. irat

11 EFL, Abasári egyházközség iratai, 651. jegyzék, 680/1831. irat

12 EFL, Abasári egyházközség iratai, 652. jegyzék, 1125/1856. irat

13 EFL, Abasári egyházközség iratai, 652. jegyzék, 533/1859. irat

14 EFL, Abasári egyházközség iratai, 652. jegyzék, 882/1860. irat

15 EFL, Abasári egyházközség iratai, 652. jegyzék, 298/1861. irat

vissza